#2 rész

S.O.S. csók?!

2014. augusztus 1. péntek reggel 10:30. Már csak 15 perc és felteszem életem legfontosabb kérdését. "Mit érzel irántam?" csak 3 rövid szócska, de erre a mondatra a válasz az életemet változtathatja meg. Igen, vagy negatív, vagy pozitív értelemben.. én magam sem tudom, hogy melyik lesz, de csak remélni merem, hogy a jobbik, és viszonzott a szerelmem. Olyan..olyan furán érzem magam.. nem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek.. furcsa, szív csavaró, de mégis a legkellemes érzés a világon... Mintha a felhők fölött járnék.. ezért olyan furcsa, hisz ismeretlen a táj, de mégis a legszebb a kilátás. Félek, de nem tudom, hogy mitől, csak a magasságtól, vagy attól, hogy leesek? Olyan nehéz ez a helyzet.. most komolyan, ti hogy kérdeznétek meg egy fiút, hogy mit érez irántam? Ti voltatok már ebben a helyzetben, vagy netán hasonlóban? Én nekem ez még ismeretlen..mind. Mint amikor egy új házba költöztök és nem érzed magad otthon. Vagy, amikor lefekszel egy idegen ágyban, és nem tudsz aludni. De miért? Már is így érez? a Felnőttek is? Vagy csak én..?! A tükröm elé sétáltam és egy teljesen ismeretlen embert láttam benne. Haja  leengedve lóg le a vállán, mintha ezernyi arany fonalból állna, szeme csillog, mint a gyémánt, arca piroskás, mint az újjonan érett alma. Ajkai csókra vágynak.... Ki ez? Tán én lennék, csak felnőttem és szerelmes lettem? Áh, én soha nem hittem a szerelemben, mindig úgy gondoltam, hogy Hófehérke és a királyfi csak egy mese, mint ahogy az összes többi film és mese egyaránt, de így, hogy a szívem érte zakatol lehetséges, hogy létezik. Vagy csak én esek túlzásokba? Számra lassan felkentem a
 rúzsomat,miközben arról álmodoztam, hogy milyen lehet egy pár kapcsolatba élni.

Az ajtón halk kopogást lehetett hallani. Jézusom, már itt lenne? A rúzst leejtettem az asztalra hajamba túrtam, egy gyors leellenőrzés, és indulás. Az ajtóban egy eszméletlenül helyes Niall állt. (mint mindig) Kezében egy rózsát szorongatott. (Azt nekem hozta?) Megszagolta és édesen elmosolyodott.

-Jó reggelt király lány! Beengedsz?- kérdezte azzal a féloldalas mosolyával. Istenem, miért csinálná ezt, ha nem tetszenék neki?
-Szia, gyere csak!- álltam félre, ezzel beengedve a bejárati ajtón Niallt.
-Menjünk a nappaliba, nincs itt az anyám.- tereltem át a másik szobába.
-Előtte ezt tedd vízbe. Szép virágot, a szép lánynak!- nyújtotta át a szál virágot. Arcomra szökött a pír, még jó, hogy vázába kellett tennem, ami csak a konyhába van. Egy halk "köszönöm-öt" motyogtam el, amire Niall avval az ostoba fülig érő mosollyal nyugtázott. Ez ilyenkor tudjátok milyen ciki?!
-Öhm Hani, feltehetek egy kérdést?- jajj imádom amikor becézget.
-Persze, mondd csak!
-Van.. van barátod?- hajtotta le a fejét, nekem meg azt hiszem a szemgolyóim kiugrottak a padlóra. Hogy kérdezhet ilyet? A fél napomat tánccal töltöm, míg a másikat vele. Ez nem alapvető dolog? De, ne már, istenem miért kérdez ilyet? Ne kergessen az őrületbe!
-N..nincs Niall. De hát, ez nem észrevehető?- kérdeztem zavartan, mire ELPIRULT. Ő? Jézusom, talán ő is többet érez? Mint ha egy tizenkét éves lány lennék...
-Hát, csak gondoltam megkérdezem.- na jó, ha ő így, akkor én miért ne?
-Neked?
-Mi nekem?- értetlenkedett.. na, ne már elvesztette a fonalat?!
-Hát.. izé barátnőd, arról volt szó.
-Jaaa, nem dehogy! Az igazira várok.- motyogta. Na, ne... hova szálljak? Most célozgat, vagy csak én értem férre?
-Uhum..- motyogtam valamit, hisz' erre most mit kéne mondanom? Uhh, na és amit nem szeretek, és ez még nem fordult elő nálunk, a kínos csend. Utálom -_-
-Hannah, te neked tetszik valaki? Vagy.. öhm, ja hát ez így ciki.. - vakargatta a tarkóját. Ahw, nyögje már ki! Kérlek, kérlek, kérlek, mondd ki, hogy érzel valamit irántam!
-Úgy érted, hogy szerelmes vagyok-e?- kérdezem félve.
-Ahha, ja valahogy úgy!- húzogatta a szemöldökét, és az arc mozdulataimból akarhatott le venni valamit, de én megnehezítettem. Egy mosolyt küldtem felé és..
-Igen. Tetszik valaki, de nem tudom, hogy neki is tetszek-e én, de ahogy látom se ő, se én nem merjük megkérdezni egymástól.- lehet, hogy ezzel leégettem magam, és nem erre akart kilyukadni, de tudnia kell az érzéseimről! Óvatosan rá emeltem a tekintetem, és tengerkék szemeibe néztem, amiben elúszkáltam, mint a vízben.. mint amikor először találkoztunk. Már csak azt veszem észre, hogy vészesen közeledik. S.O.S! Én még soha sem csókolóztam. Akkor  most talán itt az ideje? Egyáltalán megcsókolni akar?

"Ha lehetne neked adnám az első csókomat!"

Hát, íme itt lenne a 2. rész, remélem tetszeni fog nektek! Kérlek titeket, akik olvassátok! Egy pár szót írjatok nekem Kommentbe, lehet negatív-pozitív, de ha nem ír senki nem tudom, hogy olvassátok-e, és hogy van-e értelme a Blognak. Köszönöm drágáim!  A részről csak annyit, hogy tudom, hogy nagyon rövidke lett, de mivel nem kapok !1! visszajelzést SEM! Ezért csak ennyire futotta az inspirálásomból. A részt azért hagytam abba, pont az izgalmas résznél, hogy gonoszkodjak.. hahaha! Nem, igazából azért, hogy kíváncsivá tegyelek titeket a következő részre, és velem tartsatok! Remélem igazam lett! Egy hét múlva, de ha két Komit kapok, akkor már csak 3 nap múlva jön a kövi rész! ;)

Millió puszi Xx
Hailey Sz. Malone