Fontos!

Sziasztok drága meglévő Olvasóim!
A blog nem íródik, azt hiszem...  abbahagyom, vagyis ,,szunnyadóvá" teszem, míg ki nem robban az ihlet, ehhez a blogomhoz. De NEM ZÁRÓDNAK be a a Szabad Szerelem blog kapui, csak egy  kis időre van szükségem.
Két új blogot is fogok nyitni hamarosan, amit ide ki fogok posztolni, ha érdekelne benneteket, valószínűleg izgalmasabbak lesznek, és folyamatosan fogom írni őket... de remélem, nem akarjátok, hogy ennek a blognak végleg záruljanak be kapui, ezért kérlek titeket, jelezzetek nekem, akik olvassák/olvasnák továbbra is!
XxThank you!

Milló puszi; Hailey

Díj ~E -nek!

Ezt a Díjat, kedvenc Bloggerinámnak küldöm, ~E -nek!

1. Írj 12 tényt magadról!

2. Kérlek, válaszolj 12 kérdésemre!

• Mi ösztönzött az írásra?
• Miért pont ezt a "műfajt" választottad, ezt a sötétebb, titkolózósabb történet írását?
• Volt már szerelmi csalódásod?
• Mit vált ki belőled, amikor Kommentezőid kedves/nem kedves szavait olvasod?
• Bele tudod élni magad a Főszereplők kapcsolatába magad, főképp Isabel helyébe?
• Van valami terved a jövőben az írással kapcsolatosan? Ha igen, mi az?
• Szerinted létezik "Happy End"?
• Mi inspirál az íráshoz? 
• A saját érzelmeidet is le szoktad írni a történetbe?
• Melyik a 3 kedvenc könyved?
• Űzöl valamit sportként?
• Szerinted, előreláthatólag, hogy fogod megélni a Blog befejeztét?

3. Írj te is 12 kérdést, és küld el ezt egy-két Blog írójának, akik szerinted megérdemlik, ezt a Díjat!

Sok szeretettel; Hailey

#8 rész

Hello mindenki!
Nos, úgy döntöttem, mármint nem bírtam már várni, hogy újra írhassak, ezért most hamarabb hozom a részt, a ti örömötökre remélem!Akkor hát, jó olvasást hozzá, pipák, komik jöhetnek.
Hailey Sz. Malone

 Mi van, ha...

 

 ~Niall~

-Niall, nyugi!- próbáltam higgadt maradni... több napon keresztül, de képtelenség! Nem tudom, hogy miért hagyott itt, persze, tudom, ,hogy az élete a tánc, de miért nem szólt? Vagy... próbált?!
-Hé, haver! Állíts magadon, törsz, zúzol mindent... Ez így nem mehet tovább, egy lány, alig voltatok együtt, meg...- a pólója szélét megfogva húztam közel magamhoz, szavait bele folytva.
-Nem mondd meg, hogy mit csináljak Harry! Te nem én vagy, és én nem te! Talán nem voltam vele együtt sokat, mert elhanyagoltam... és azokon a hosszú szar utakon voltam veletek, és dalolgattam a színpadon, csak tudod akkor még magam mellett tudhattam a távolban is, de mellettem egy lányt... talán az Igazit!
-Hohohó, hékás! Ni, menj fel és heverd ki magad, aztán hozz döntést!- ment el mellettem Liam. Ezzel mire célzott? "Hozz döntést..." mit akar ezzel? Talán....... talán arra amire én is pár napja...?
~
Ahogy Liam mondta szobámba egy kis időt eltöltve döntéseket hoztam, talán súlyosakat, és a bandának a helyzetét megnehezítve, de végre egyszer az Én érdekemet is előre veszem. Az ágyam szélén ülve a tenyerembe hajtott fejjel ülök, és bambulok egy pontra.. egy képre, egy emlékre, Arra a Képre. Felpattanva az ágyról megyek a szoba másik sarkába, ahonnan kezembe kapom a gitárom, és az előző helyemet újra elfoglalva, kezdek el pengetni, mint akkor...

[Zene]

~Visszaemlékezés~

Hannah-val töltöttem az egész mai napomat, de még mindig nem tudtam csodás énjével betelni.
-Niall, ne nézz... elpirulok!- nevetgélt, és én nem győztem nézni nevető piroskás arcát.
-De hát, ilyen szép lányt nem lehet elégszer nézni..- vigyorogtam, mire szem forgatva az erkélyre sétált, és felém fordult.
-Nem jössz, szép fiú?

Felpattantam, és kéz a kézben ültünk le a kint lévő hinta ágyra.
-Ne!- értetlenül néztem rá.
-Nem ülhetek le?- emeltem fel a szemöldököm.
-Nem, nem azért, csak hozd a gitárt és gitározz nekem...- nézett rám gyermeki aranyossággal, mint egy 5 éves kislány, mikor fagylaltot kép a a papájától. Kuncogva indultam, hogy kihozzam a gitárt. Felvettem a kanapén elterülő gitáromat, és a hinta ágy felé vettem az irányt. Leültem és vártam, hogy kérje a számot.
-A kedvencem.- suttogta, vállamra hajtott fejjel. És én parancsát teljesítve tengődtem a húrok közt, míg ő édesen elszenderedett a vállamon. A szám végére, már-már az álmaiban lubickolva mosolygott.
-Te nő személy..., megbolondítottál!- karjaimba vettem és a pihe-puha ágyába tettem, betakargattam, és egy lágy csókot nyomta homlokára.
-Szeretlek!- suttogtam a bűvös szót, mit senkinek nem mondtam még... és ő ezt nem hallhatta.

~Visszaemlékezés vége~

A dal végére a földre potyogó könnyeimmel küszködtem. Felálltam a tükör elé álltam és a tükörképemre mutattam.
-Visszaszerzed! És oda mész, ahol ő van.. soha, de soha többé nem hagyod, hogy bármi is közétek álljon!-mondtam magamnak, a szekrényemben lapuló bőröndöket előkapkodva sietve dobáltam beléjük a ruháimat, pár fontosabb dolgomat.
Szinte az összes fontos cuccomat bepakolva az ajtó előtt hökkenve álltam. Mi van, ha Ő elküld, mi van, ha  többet látni se akar... mi van, ha már nem is szeret?

#7 rész

Sziasztok!
Tudom.. rengeteget kések, de azt is tudom, hogy ti nem nagyon olvassátok, de kérlek! Ha nem tetszik, akkor közöljétek velem, hogy mi nem tetszik, nem fogok megharagudni senkire, ha sértő szavakat is írtok, hanem egy leckének veszem! Köszönöm, akkor íme, itt van a 7. rész is, egy kisebb csúszással.  Az tuca szám stb. kitalált, nem létező, mármint nem épp ott! A következő részt Niall szemszögéből fogom írni, hogy átéljétek, mit is érezhet hetek elteltével.

 

Ő mit érezhet?

~Hannah~

Brrrr....brrrr....brrr....
-A francba is!- csaptam le a vekkerem. Az óra szerint kelnem kéne, de szerintem még az ágyat nyomnom, vajon melyik győz, az akaratom, vagy a másé? Hát, persze, hogy a fránya óráé! A napirendem túl zsúfolt, ezért sietősebre kéne vennem. Felpattanok, mint egy labda, na nem mintha telel lennék energiával, de hív a kötelesség. A mamuszomba bújva csoszogok oda a szekrényemhez, és a tegnap kiválasztott ruhámat veszem ki, ami egy vállfán lóg. A fürdőbe libbenek, s magam után becsukva, kezdek el vetkőzni. Egy kopogás félté hallok...
-Ki az?- kiáltok ki. Válasz nem jön, hát jó. Biztos csak egy galamb volt a teraszon. Belépek a kabinba és a tűzforró vizet engedve állok, s dúdolgatok, míg a meleg, kellemes érzés átjárja a testemet.

-When you're on your own and you feel lost
When your hearts a mess though you've given your best.

'll be here giving it my best shot baby your loves got more then I need.
Here crying from the rooftops.
Nothing can stop us if we believe.
Here giving it my best shot baby I find that we can be free.

When you're here with me. 

(Zene)

Amikor már a bőröm teljesen kiázott, kedvenc kék törölközőmmel körbecsavarva magam, lépek ki a fürdőből. Olyan mintha újjászülettem volna.. imádom áztatni magam, a puha, langyos vízzel.  A ágyamon elterűlő ruhaszettet magamra veszem egyesével. Aztán a tükröm elé ülve a sminkemet is felteszem. Szolíd, ám mégis kiemelő, nőies sminket teszek fel. A végeredménnyel meg vagyok elégedve! A tükröm előtt, egy Selfiet ellőve, állapítom meg, hogy indulásra kész vagyok. 

 

 Cipőmet felkapva, már kulcsra zárt ajtó elől tipegek ki az utcára. Egy Taxit keresve állok a járda szélére. 

-Taxi!- intek le egyet, amit szerencsémre, elsőre meg áll. 

-Jó napot. Hova legyen?

-Viszont! A Wall Street sarkára, az akadémiára. Röpke 10 perc alatt, a megadott helyre érünk, ahol kifizetem az utazás árát, és az autóból kiszállva, már-már a New Yorki pörgős életbe csöppenek. Az utcán sürögnek-forognak az emberek. Már 2 hete és 3 napja járok folyton ugyan ide, de még mindig újdonságokat vélhetek felfedezni. Az óriásian magas, nagy, tükrözött épületbe lépve, csak telefonbeszélgetést, csörgést, kiabálást, intézkedést, zenét, a tanárok, diákok, kollégák ricsaját, hangját lehet hallani. A recepciós, Liza, egy nagy mosoly kíséretében fogad.

-Szervusz! Ma kéne egy kis segítség, túl sok a dolgunk és mivel te ma ráérsz úgy mond, megkérhetnélek, hogy kiszállíts egy csomagot egy fontos ügyfelünknek? Ha, megoldható. Mit terveztél mára?

-Öhm... hát ma egy kis edzést akartam, de elnapolva. Mondd, hogy hova kell vinni, és szívesen elviszem! Uhm..amúgy szia!

-Jajj, imádlak, a szobádba viszem! Nevetve megyek a saját kis pihenő szobámba, akár irodának is mondható, ahogy tetszik. Leülök a kanapémra és várom, hogy behozza a címet.

-Na, itt is vagyok!- ront be Liza, az örűlt tempójával, mint itt mindenkinek, ő neki is elég pörgős élete van.

-A szállítmányt a One Direction menedzserének kéne kivinned, valami kellékek a háttértáncosoknak, és ugye Jim, a szállítónk megbetegedett, és nincs ki pótolja a helyét, és feladatát. 

A szívembe, mintha egy kést szúrtak volna! Egy percre még talán levegőt is elfelejtettem venni.

-Hahó, Hanni, itt vagy?! Mi bajod?- hadonászik a szemem előtt Liz.

-Igeeen, persze, csak elbambultam. Akkor, add és viszem is!- erőltetek egy haloványka, ám számára meggyőző mosolyt és a csomagot a kezembe tartva indulok meg a céges kocsimhoz, ami egy Audi S3, nem épp munkahelyi autó, de nem szeretem használni a mindennapi életembe, hisz mégse az enyém. Bepattanok, s a megadott helyre indulok.

-Nyugi Hani, csak a menedzserük! Ő nem lesz ott! Jézusom, már mióta nem hallottam felőle?! Oké-oké, mély levegő, kifúj.- hirtelen egy nagyot fékeztem, a pirosat jeltő lámpa miatt.

-Hogy a..!- csaptam a kormányra. Nem tudom miért, talán a düh, a szégyen... a hiánya miatt... magam sem tudom! A lámpa zöldre váltott, mire én a gázra taposva száguldottam a menedzserhez. Egy gyönyör, fehér nagy falú, luxos házhoz érve, a ház kocsimegállójához hajtottam. A kocsit, lassan leállítva, a kulcsot szép lassan kihúzva, nagyokat sóhajtozva nyúltam az anyósülésen elhelyezkedő elég nagy dobozhoz. Nem tudom mit érzek..talán látni is akarom és nem is. A bejárati ajtó mellett lévő csengőt megnyomva, álltam és vártam, hogy kinyissák, a nagy ajtót. Az ajtót, egy idősebb férfi, gondolom a menedzser nyitotta ki.

-Helló, meghoztam a táncosoknak szükséges csomagot! Parancsoljon.

-Ohh, ilyen hamar? Köszönöm szépen, a pénz már a számlán van.

-Mi köszönjük, viszlát!

-Viszontlátásra!- egy megkönnyebbült, ám kissé csalódott sóhajt engedve útjára ültem be újra a járműbe. Jó lenne újra látni őt... úgy, mint amikor még minden rendben volt, de ezt ki kell vernem a fejemből! Ő más életet él, én egy újat kezdtem, ezt a kettőt nem lehet összekovácsolni, mert semmi jó nem sül ki belőle. Az autó motorja hangosan felbőg, amikor a kulcsát elforgatom. Az úton kifelé végig azon tűnődök, Ő mit érezhet?

#2 poszt

Hello skacok!
Mára egy kis ˇinspiráció-bombát" hoztam, remélem segít nektek!
Puszi Xx
Hailey Sz. Malone



Női karakterek:

Lucy Hale

Ella-May Leckenby

Ebba Zingmark

Juliett Kuczynska

Emilia Clark

Férfi karakterek:

Logan Henderson

Liam Hemsworth

Harry Styles

Alex Pettyfer

Ansel Elgort 

Inspiráló képek:

Inspiráló zenéket legközelebb hozok! És kommentbe, vagy üzenetben akárhol kérhettek tőlem Trailert, és hogy miket tegyek ki ide, és kiről/miről.

#6 rész

"Emlékezz..."

[Zene]

A napok csak telnek, s az idő suhan, de a szerelem, amit érzek, ott belül... az nem múlik, sőt, csak egyre erősebb lesz! Már csak két napig tartózkodok Londonban, istenem ez hihetetlen! Hogy telhet ilyen gyorsan az idő?! Niallék még a turnén vannak, s szelik az országok közti utakat, és sikítozó lányok közt dalolnak, míg én itthon ülök, és a jövőmön gondolkozok, amit Niall nélkül kell leélnem...  De nem adhatom fel a céljaimat, álmaimat.. Küzdenem kell értük!
~ 2 nap múlva
Niall legalább 20-szor hívott, de nem mertem felvenni, hogy miért azt én sem tudom. Nem tudnák neki mit mondani... Talán nem is akarok.
Az ágyamon elterülő utazó táskákba pakolok, míg könnyeimmel áztatom az ágyamat. Ma délben száll fel a New Yorkba tartó gép, amin én is rajta leszek... De csak testileg, mert lelkileg örökké itt leszek Londonban. Ahogy végig gondolom ezt a nyarat, olyan, mint egy romantikus dráma könyv, de én Happy End-del terveztem! Az utolsó bőröndöm cipzárját húzom be. Felkapom az egyiket a vállamra, a másik kettőt a kézben húzom magam után. A lépcsőn nehézkesen, de levergődöm a bőröndjeimmel együtt. Az anyám már tegnap elbúcsúzott tőlem, amit csak annyit jelent, hogy adott egy zsák pénzt, és oda köpött egy "Jó utat" aztán már ment is el, gondolom a szeretőjéhez.. Undorodom az anyámtól! Ennek az egynek tudok örülni, hogy nem kell őt többet eltűrnöm, és minden nap az illegető-billegető seggét. Fogtam a kabátomat, a repülő jegyemet, és körbe néztem a szülő házamban.  Nem hagyhatok itt semmi olyan fontosat, ami ne lenne pótolható, beleértve a szülői szeretetet. Taxit akartam hívni, de jobbnak láttam, hogy sétálva megyek.
~
A repülőtéren nyüzsgöttek az emberek. Próbáltam utat töri magamnak, furakodni, de csak rosszabb lett  a helyzet. A hasamban, mintha ezernyi meg ezernyi pillangó ébredt volna fel, és fulladni kezdtem. A reptér középpontja felé, csak egyre nehezebben kaptam levegőt, lég szomjam volt. Megtorpantam, nem tudtam mozdulni. A lábaim a földbe gyökereztek. Nem Hannah, nem adhatod most fel! Két tengerkék színű szem közeledett felém... Csak jött és jött, a végén már azt vettem észre, hogy fut felém, s karjaiba zár, amit nem tudtam viszonozni. Niall eltávolodik, és és nem sírok, csak könnyeim patakban hullnak. Nem szipogok, arcom meg nem rándul. Se mosoly, se kétség, se félelem, se bánat nem lelhető fel rajta. Nem akarom, hogy lássa a fájdalmamat, és hogy ő neki is fájjon.
-Ugye nem igaz?- kérdezte szem kontaktust tartva. Csak bólintottam. Egy ideig csak néztük egymást, egymásba zártuk a másik emlékeit, vonásait, minden kis porcikáját.
-Mennem kell...-törtem meg csendet.
-Ne menj...- csak tő szavakban tudtunk beszélni... Nem tudtuk mit kéne csinálni, de én tudtam, és ezt tettem.
-Viszlát Niall, remélem boldog leszel! És hogy továbbra sem fogok hiányozni, mint ahogy eddig se...
-Ne mondd ezt!- ölelt át és vállamra hatott fejjel zokogni kezdett. Eltoltam, mire szemembe nézett, és láttam a fájdalmat, a kétséget, a bűntudatot, és a szerelmet! De hogy magamnak könnyítsem, inkább ellenkezőjét hitettem el magammal.
-Viszlát!- és a rám váró repülő lépcsőin már szaladtam fel, viszont könnyeimnek nem tudtam megálljt parancsolni.. Az ülésemre lerogyva zokogtam, tenyerembe temetve arcom hüppögtem, egyszer csak, egy kéz érintette meg a vállamat. Felnéztem szemeimet törölgetve.
-Elnézést kisasszony, a maga csomagjai vannak a feljáró mellett?
-Igen, elnézést. Elfelejtettem feltetetni a csomag szállítókkal.
-Semmi gond. Feltesszük a leghátsó ajtón átnyíló csomag szállítóba.
-Köszönöm.- bólintottam, mire a 30 feletti nő eltávozott, és én újra könnyeimmel vívhattam harcot. Az ablakon kinéztem, Niall ott állt.... és sírt... Nem, ne fájjon neki! Kérlek! Tudom, hogy így kellett tennem, és ez volt a helyes döntés! Nem volt kettőnknek jövője..közös jövője, soha nem volt, és nem is lehetett volna!
-Viszlát!- suttogtam, mintha hallhatná... Mint egy dörgő villám a fellegben egy napsütéses napon, ő felém nézett, fejét lehajtva sétált el előlem... talán az életemből is. De talán vele együtt egy álom is elszállt... de csak ez az egy!

-Kérem utasainkat, szíveskedjenek öveiket bekapcsolni. A felszállást megkezdjük. Kellemes utazást kívánunk!-hangzott el végszó a jelenben elmúló múltamból
-Emlékezz elmúló emlékeinkre! Még akkor, is ha fájdalmas a múltra emlékezni, csak kérlek ne feledj el engem belőle... Sohase feledlek, mert Szeretlek! Emlékezz...- csöppentem utolsó szavaim elmúltával, könnyeimmel egy régmúlt, szép emlékbe, ami már csak egy álom számomra!




Sziasztok!
Tudom, hogy azt mondtam, hogy próbálom majd mindnél hamarabb hozni a részeket, de azt is mondtam, hogy 2 komment után hozom, de amint látom, ha rajtatok múlna sohasem hoznám... Nem tudom, hogy hányan olvassátok, és hányan nem, de KÉRLEK TITEKET, ÍRJATOK KOMMENTET! Különben be kell zárnom a blogot, hisz' feleslegesen írok... És mondtam, jöhet hideg-meleg! Csak írjatok, hogy tudjam, vagytok-e, vagy most is feleslegesen írom ezeket a számomra fájdalmas szavakat... Ha nem írtok nekem, és nem jeleztek vissza, akkor december 1-én A BLOG BEZÁR!  Nagyon nem szeretném, mert imádok írni, főképp ezt... de nem akarom, hogy feleslegesen álljon ez a blog, mint sok hasonló... Tudom, hogy összekapott, és nem kidolgozott, de azért akarok túllépni hamar ezen a "szisztémán", amit már mondtam,  mert nem lényeg az a pár hét, talán más fél hónap, amit "együtt töltenek", mert Niall elhanyagolja, és mint ahogy a Trailerben is le van írva, túl későn rá, hogy mit is vesztett, és hogy sokkal jobban beleszeretett, mint azt képzelte valaha.. De mi lesz ezután? Ha tudni szeretnétek a blog fő témáját, és következményeit, akkor kérlek tartsatok velem, és küldjetek számomra visszajelzést!
Köszönöm drágáim!
Millió puszi xcxo
Hailey Sz. Malone

#5 rész

Sziasztok drága olvasóim!
Elérkeztünk az 5. részhez is... csak egy probléma van, hogy nem kapok kommentben visszajelzéseket, hogy tetszik-e. Szóval, ezt most ne vegyétek kötelességként, de a következő rész csak 2 komment után jön.. Sajnálom, nem így terveztem, de azért remélem tetszik egy-két embernek a történet. Ez a rész, már egy kis "idő eltolódással" íródik, szóval remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!
Puszi Xx
Hailey Sz. Malone

Egyszer minden jónak vége van?!

Reggel az ébresztőm ricsajára ébredtem fel, ami nem épp a legkellemesebb ébresztés... Az éjjeli szekrényemen  heverő telefonom után kapálóztam, hogy kitudjam kapcsolni ezt a borzalmat! De persze a helyett, hogy megtaláltam volna telefonom, csak levertem a földre, és az azon nyomban elhallgatott, gondolom kikapcsolt az eséstől.
-Hát nekem így is jó..- morogtam a párnámba. Az ablakon át hét ágra sütött a nap, amit nagyon szeretek, csak nem ilyen korán reggel. Felültem az ágyamon és megdörzsöltem a szemem, a naptárra nézve eszembe jutott Niall... Már 2 hete és 3  napja együtt vagyunk, és már az utcán is mutatkoztunk, de... Már legalább 3 vagy 4 napja nem láttam. Mindig talál valami kifogást, hogy miért nem ér rá, de nem érdekel. ha ő így, akkor én is. Szerintem nem a  lánynak kell a fiú után koslatnia, majd ha ő hív, akkor beszélünk, ennyi. Nem azt mondom, hogy nem vagyunk meg, mert tényleg mindent megtesz, amikor találkozunk. Legutóbb a vidámparkba mentünk el és annak ellenére, hogy nem vagyunk gyerekek, igen csak jól éreztük ott magunkat. A szekrényemhez sétáltam, és kivettem egy itthoni szettet, de vissza is dobtam. Miért kéne itthon pusvadnom. Felkaptam a fiókomból a pink bikinim és a fürdőszobában elkészülődtem. Egy lenge ruhát kaptam fel a bikinimre, és elindultam az egyik közeli tóhoz. Ki kell használni, amikor Londonban jó idő van. A parton hál' istennek nem voltak sokan, aminek én mindig örülök, mert tudok akár itt is táncolgatni.  A parton egy nekem tetsző helyre lepakoltam a táskám a törülközőmet, ami idő közben bedobtam a táskámba még otthon. Mivel 5 percnyire sincs a házunkhoz a tónak nevezett partos rész, ezért többször leszoktam járni jó időbe. Egy házaspár sétált előttem el, megvártam míg elmennek, aztán berohantam a vízbe, ami egy nagy csobbanással jelezte, hogy beértem. A víz kellemes volt, épp jó egy kis lazuláshoz, a víz alatti homok csiklandoztam a talpam ami megmosolyogtatott. A telefonom csengő hangjára kaptam fel a fejem, és szaladtam ki a partra. A tánc tanárom Lilly volt.
-Szia Lilly!
-Helló, hol vagy kislány?
-Lent a parton, miért?
-Mert Niall keresett itt a táncterembe, küldjem oda?
-Nem. Egyedül szeretnék lenni, mondd meg, hogy fél óra múlva a táncterembe. Amúgy miért nem hívott fel ő engem?
-Állítólag törlődött a számod a telefonjából..- hát, ez mily furcsa.. Hogy tud magától törlődni?
-Oké, akkor majd megyek. Szia!
-Szia-nyomta ki a telefont.  Ledobtam a telefont a törölközőre és szaltóztam egyet hátrafelé. Ezután egy nagyot ugrottam fel a levegőbe. Imádok a homok parton ugrándozni..

A parton lévő egy-két ember megnézett, hogy mit csinálok, de nem különösebben foglalkoztam a bámulásukkal... Egyedül olyan rossz kimozdulni otthonról. Barátnőkre meg nincs időm.. és még nem is találkoztam olyan lánnyal aki ne lenne kétszínű, nagyképű, vagy undok lány, persze nem nagyon hiányzik a társaság. Elég nekem a tánc és Niall.  Egy csobbanásnál többet nem voltam lent a parton, hát ez szuper.. Fogtam a cuccaimat és a táncház felé vettem az irányt. Az utcán olyan sok boldog párt látni kézen fogva, nevetgélve.. mi ezt sosem csináljuk Niallal, alig.... alig ér rá, hogy találkozzunk  vagy akár beszéljünk telefonon.. De akkor miért akarja, hogy együtt legyünk? Vagy ez így normális? Hát én ezt már nem értem.. A táncház elé érve elővettem a kulcs csomómat és kinyitottam a nagy fa kaput. A terembe érve senki nem fogadott, most meg el ment volna?! Ledőltem a parkettára és a plafont kezdtem el kémlelni, mintha az olyan érdekes lenne.. Gondoltam egyet és a szertárból elő kutakodtam pár újságot, míg nem jön valaki olvasgatok. Az idő csak telt és telt.. 10 perc, 15 perc, 30 perc és még sehol senki. 

Ajtó csapásra figyeltem fel, gondolom Lilly. Nem néztem fel, de a lépteiből felismertem már, hogy ki is jött meg... Niall leguggolt mellém, és egy kósza haj tincsemet a fülem mögé tűrt. 

-Szia, király lány!

- Szia- ültem fel törökülésbe.

-Mi újság?

-Semmi különös Niall, tudod 3-4 nap alatt semmi nem történik az emberrel.- mondtam cinikusan. Az ég felé emelte fejét, és egy nagy sóhaj kíséretében nézett vissza rám.

-Tudod, hogy elfoglalt vagyok. Az új album, a koncertek, a fiúk. A menedzserünk meg össze-vissza rángat minket.- magyarázkodott.

-Tudom Niall, de azt is tudom, hogy van telefonod, és hogy feltudtál volna hívni, hogy Hali pár napig nem leszek elérhető, vagy majd találkozunk, ha vissza jövünk... vagy valami...!- akadtam ki.
-Kitörlődött a számod..- adta megint a béna kifogást.
-Na, persze. Magától, mi?- nem szólt csak nézett. Fel állt és a kezét nyújtotta.
-Mit akarsz?
-Lemegyünk a partra?
-Most jöttem onnan...- bólintott. Felálltam, mire ő megcsókolt, amit persze, hogy viszonoztam, hisz' nem tudnák rá hosszú ideig haragudni.
-Elutazunk másfél hétre, de telefonon majd hívlak. Lillytől elkértem...
-Oké, ügyesek legyetek!- küldtem felé egy mosolyt, mert láttam, hogy szarul érzi magát. Arcomat kezei közé fogta és újra és újra megcsókolt.
-Másfél hát, és jövök.- puszilt homlokon. Felnevettem.
-Igen, csak 10 nap, nem is olyan sok.- intett, mire egy levegő puszit küldtem neki, amit ő elkapott, és szívéhez emelte. Ezektől a kis apró mozdulatoktól mindig beleszúr a szívembe a felismerés, hogy mennyire is szeretem őt.... Mosolyogtam magamba, mint egy bolond.

~ 2 nappal később

Aznap mikor a táncteremből hazamentem, otthon egy levél várt rám, amibe az életem célja, álma volt beleírva. Igen, a levél a tánc akadémiáról jött, ami New Yorkban van... New York... A fene esne belé! Felvettek! Nem, ne értsetek férre, ennek mind örülök. Ugráltam örömömben, de..... itt kell hagynom Londont, és vele együtt Niallt...
De  a legaggasztóbb, hogy két napja elment és én már legalább százszor hívtam, és mind a százszor elpróbáltam mondani, de nem tudtam.. Mindig vagy le kellett tennie, vagy nem értette, mert ricsaj volt. Vagy nekem nem volt bátorságom, és erőm kimondani... Vajon, hogy reagálna rá? Kikészülne, vagy könnyen "feldolgozná", netán nem is hiányoznék neki?! Annyi kérdésem lenne még, de nem fogok rájuk sose választ kapni...  Mikor Niallék haza jönnének a bandával, én már a repülőn ülve sirathatom az első szerelmemet...  Olyan gyorsan történt mind ez... Találkozás vele, a tánc akadémia, hogy elutazott.. Mintha egy évet öregedtem volna, mióta vele vagyok, de nem. Csak egy hónapja ismerem, de felforgatta az életem. És megváltoztatta azt.. Mind ezt egy hónap alatt... Hihetetlen, én nem akarom itt hagyni, de nem adhatom fel az álmom, amiért gyermekkorom óta küzdök, hajtok, hogy mind ez valóra válhasson, és most itt van az orrom előtt, de kétségek közt vergődök. Fáj az igazság, hogy itt kell hagynom...  Az első Niallal készült képünket nézegetem, és csak zokogok. Könnyeim akaratom ellenére is utat törnek maguknak, még megállítani se tudnám, ha akarnám...

Egyszer minden jónak vége van?!

Ezek után soha nem fogok tudni úgy mosolyogni, mint akkor, vele, ott, abban a pillanatban....

  

"Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."