#5 rész

Sziasztok drága olvasóim!
Elérkeztünk az 5. részhez is... csak egy probléma van, hogy nem kapok kommentben visszajelzéseket, hogy tetszik-e. Szóval, ezt most ne vegyétek kötelességként, de a következő rész csak 2 komment után jön.. Sajnálom, nem így terveztem, de azért remélem tetszik egy-két embernek a történet. Ez a rész, már egy kis "idő eltolódással" íródik, szóval remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!
Puszi Xx
Hailey Sz. Malone

Egyszer minden jónak vége van?!

Reggel az ébresztőm ricsajára ébredtem fel, ami nem épp a legkellemesebb ébresztés... Az éjjeli szekrényemen  heverő telefonom után kapálóztam, hogy kitudjam kapcsolni ezt a borzalmat! De persze a helyett, hogy megtaláltam volna telefonom, csak levertem a földre, és az azon nyomban elhallgatott, gondolom kikapcsolt az eséstől.
-Hát nekem így is jó..- morogtam a párnámba. Az ablakon át hét ágra sütött a nap, amit nagyon szeretek, csak nem ilyen korán reggel. Felültem az ágyamon és megdörzsöltem a szemem, a naptárra nézve eszembe jutott Niall... Már 2 hete és 3  napja együtt vagyunk, és már az utcán is mutatkoztunk, de... Már legalább 3 vagy 4 napja nem láttam. Mindig talál valami kifogást, hogy miért nem ér rá, de nem érdekel. ha ő így, akkor én is. Szerintem nem a  lánynak kell a fiú után koslatnia, majd ha ő hív, akkor beszélünk, ennyi. Nem azt mondom, hogy nem vagyunk meg, mert tényleg mindent megtesz, amikor találkozunk. Legutóbb a vidámparkba mentünk el és annak ellenére, hogy nem vagyunk gyerekek, igen csak jól éreztük ott magunkat. A szekrényemhez sétáltam, és kivettem egy itthoni szettet, de vissza is dobtam. Miért kéne itthon pusvadnom. Felkaptam a fiókomból a pink bikinim és a fürdőszobában elkészülődtem. Egy lenge ruhát kaptam fel a bikinimre, és elindultam az egyik közeli tóhoz. Ki kell használni, amikor Londonban jó idő van. A parton hál' istennek nem voltak sokan, aminek én mindig örülök, mert tudok akár itt is táncolgatni.  A parton egy nekem tetsző helyre lepakoltam a táskám a törülközőmet, ami idő közben bedobtam a táskámba még otthon. Mivel 5 percnyire sincs a házunkhoz a tónak nevezett partos rész, ezért többször leszoktam járni jó időbe. Egy házaspár sétált előttem el, megvártam míg elmennek, aztán berohantam a vízbe, ami egy nagy csobbanással jelezte, hogy beértem. A víz kellemes volt, épp jó egy kis lazuláshoz, a víz alatti homok csiklandoztam a talpam ami megmosolyogtatott. A telefonom csengő hangjára kaptam fel a fejem, és szaladtam ki a partra. A tánc tanárom Lilly volt.
-Szia Lilly!
-Helló, hol vagy kislány?
-Lent a parton, miért?
-Mert Niall keresett itt a táncterembe, küldjem oda?
-Nem. Egyedül szeretnék lenni, mondd meg, hogy fél óra múlva a táncterembe. Amúgy miért nem hívott fel ő engem?
-Állítólag törlődött a számod a telefonjából..- hát, ez mily furcsa.. Hogy tud magától törlődni?
-Oké, akkor majd megyek. Szia!
-Szia-nyomta ki a telefont.  Ledobtam a telefont a törölközőre és szaltóztam egyet hátrafelé. Ezután egy nagyot ugrottam fel a levegőbe. Imádok a homok parton ugrándozni..

A parton lévő egy-két ember megnézett, hogy mit csinálok, de nem különösebben foglalkoztam a bámulásukkal... Egyedül olyan rossz kimozdulni otthonról. Barátnőkre meg nincs időm.. és még nem is találkoztam olyan lánnyal aki ne lenne kétszínű, nagyképű, vagy undok lány, persze nem nagyon hiányzik a társaság. Elég nekem a tánc és Niall.  Egy csobbanásnál többet nem voltam lent a parton, hát ez szuper.. Fogtam a cuccaimat és a táncház felé vettem az irányt. Az utcán olyan sok boldog párt látni kézen fogva, nevetgélve.. mi ezt sosem csináljuk Niallal, alig.... alig ér rá, hogy találkozzunk  vagy akár beszéljünk telefonon.. De akkor miért akarja, hogy együtt legyünk? Vagy ez így normális? Hát én ezt már nem értem.. A táncház elé érve elővettem a kulcs csomómat és kinyitottam a nagy fa kaput. A terembe érve senki nem fogadott, most meg el ment volna?! Ledőltem a parkettára és a plafont kezdtem el kémlelni, mintha az olyan érdekes lenne.. Gondoltam egyet és a szertárból elő kutakodtam pár újságot, míg nem jön valaki olvasgatok. Az idő csak telt és telt.. 10 perc, 15 perc, 30 perc és még sehol senki. 

Ajtó csapásra figyeltem fel, gondolom Lilly. Nem néztem fel, de a lépteiből felismertem már, hogy ki is jött meg... Niall leguggolt mellém, és egy kósza haj tincsemet a fülem mögé tűrt. 

-Szia, király lány!

- Szia- ültem fel törökülésbe.

-Mi újság?

-Semmi különös Niall, tudod 3-4 nap alatt semmi nem történik az emberrel.- mondtam cinikusan. Az ég felé emelte fejét, és egy nagy sóhaj kíséretében nézett vissza rám.

-Tudod, hogy elfoglalt vagyok. Az új album, a koncertek, a fiúk. A menedzserünk meg össze-vissza rángat minket.- magyarázkodott.

-Tudom Niall, de azt is tudom, hogy van telefonod, és hogy feltudtál volna hívni, hogy Hali pár napig nem leszek elérhető, vagy majd találkozunk, ha vissza jövünk... vagy valami...!- akadtam ki.
-Kitörlődött a számod..- adta megint a béna kifogást.
-Na, persze. Magától, mi?- nem szólt csak nézett. Fel állt és a kezét nyújtotta.
-Mit akarsz?
-Lemegyünk a partra?
-Most jöttem onnan...- bólintott. Felálltam, mire ő megcsókolt, amit persze, hogy viszonoztam, hisz' nem tudnák rá hosszú ideig haragudni.
-Elutazunk másfél hétre, de telefonon majd hívlak. Lillytől elkértem...
-Oké, ügyesek legyetek!- küldtem felé egy mosolyt, mert láttam, hogy szarul érzi magát. Arcomat kezei közé fogta és újra és újra megcsókolt.
-Másfél hát, és jövök.- puszilt homlokon. Felnevettem.
-Igen, csak 10 nap, nem is olyan sok.- intett, mire egy levegő puszit küldtem neki, amit ő elkapott, és szívéhez emelte. Ezektől a kis apró mozdulatoktól mindig beleszúr a szívembe a felismerés, hogy mennyire is szeretem őt.... Mosolyogtam magamba, mint egy bolond.

~ 2 nappal később

Aznap mikor a táncteremből hazamentem, otthon egy levél várt rám, amibe az életem célja, álma volt beleírva. Igen, a levél a tánc akadémiáról jött, ami New Yorkban van... New York... A fene esne belé! Felvettek! Nem, ne értsetek férre, ennek mind örülök. Ugráltam örömömben, de..... itt kell hagynom Londont, és vele együtt Niallt...
De  a legaggasztóbb, hogy két napja elment és én már legalább százszor hívtam, és mind a százszor elpróbáltam mondani, de nem tudtam.. Mindig vagy le kellett tennie, vagy nem értette, mert ricsaj volt. Vagy nekem nem volt bátorságom, és erőm kimondani... Vajon, hogy reagálna rá? Kikészülne, vagy könnyen "feldolgozná", netán nem is hiányoznék neki?! Annyi kérdésem lenne még, de nem fogok rájuk sose választ kapni...  Mikor Niallék haza jönnének a bandával, én már a repülőn ülve sirathatom az első szerelmemet...  Olyan gyorsan történt mind ez... Találkozás vele, a tánc akadémia, hogy elutazott.. Mintha egy évet öregedtem volna, mióta vele vagyok, de nem. Csak egy hónapja ismerem, de felforgatta az életem. És megváltoztatta azt.. Mind ezt egy hónap alatt... Hihetetlen, én nem akarom itt hagyni, de nem adhatom fel az álmom, amiért gyermekkorom óta küzdök, hajtok, hogy mind ez valóra válhasson, és most itt van az orrom előtt, de kétségek közt vergődök. Fáj az igazság, hogy itt kell hagynom...  Az első Niallal készült képünket nézegetem, és csak zokogok. Könnyeim akaratom ellenére is utat törnek maguknak, még megállítani se tudnám, ha akarnám...

Egyszer minden jónak vége van?!

Ezek után soha nem fogok tudni úgy mosolyogni, mint akkor, vele, ott, abban a pillanatban....

  

"Vannak pillanatok, amikor az élet bizonyos embereket elválaszt egymástól, csak azért, hogy mindketten megértsék, milyen sokat jelentenek egymásnak."