#4 rész

Randi

 

Lefagytam, és csak néztem ki a fejemből. Nem tudtam mit reagálni. Mert nem az állt ott akire számítottam... 

-Szervusz!

-Te mi a jó fészkes fenét keresel itt?!-az állam a padlót verdeste, de a dühöm már a plafont.

-Én hozzád jöttem, hogy lássalak, és egy kis időt töltsek veled.- magyarázkodott.

-Nem gondolod, hogy egy kicsit elkéstél? Úgy... kábé.. hát nem is tudom, ja igen,19 évet!- vágtam a képébe.
-Lányom, tudod, hogy anyád nem engedte.- védekezett, vagyis csak próbált.
-Aha persze, meg se próbáltál megvédeni, megszerezni a láthatási engedélyt, csak elmentél. Itt hagytál apa! Ezzel a boszorkával, de tudod mit mondok erre.. azt, hogy nagyon összeilletek! És, hogy soha sem fogok megbocsájtani nektek! A nő vérem vajon miért ment el, ha?- nem válaszolt csak nézett....
-Válaszolj, mondd meg! Azért mert engem utált? Vagy azért mert ki nem állahotott titeket?
-Az teljesen más tészta, ő felnőtt én elment.- most ezt magának vagy nekem akarja beadni?!
-Apa, Ellie-t 6 éve nem láttam, és 8 éve költözött el. Egy 18 éves lánynak sírva kell elmennie? Hm? Ellie miattatok nem látogat meg még engem se! De... nekem most nincs időm, épp... épp készülődök valahova.- nyugodtabban beszéltem, mert nem akartam veszekedni, mert ez már a múlt, ők mind a múlt. Ahová nem akarok visszanézni!
-Rendben! Három napig még a városba leszek, a telefon számomat tudod.- megakart puszilni, de én elhúzódtam.
-Majd találkozunk, szia!- mentem be a házba. Szuper még egy ilyen napot is eltudnak rontani.. Az ajtónak dőlve csúsztam le a padlóra és lábamat átkarolva gondolkoztam, hogy min... azt én sem tudom. Talán az életemen, ha ezt lehet annak nevezni. Egy lehullani készülődő könnycseppet töröltem le az arcomról. Nem! Most nem! Nem fogok sírni miattuk, főképp nem ma! Fejemet a hideg ajtónak döntöttem és vártam, mikor kopogtat Niall. Ami pár perc múlva be is következett. Feltápászkodtam, megigazítottam mindenem és egy mély sóhaj kísértével nyitottam ajtót, igen, most már a megfelelő ember állt az ajtóba! Egy nagy mosollyal pásztázott végig, mire kuncogni kezdtem.
-Gyönyörű vagy, mint mindig! Indulhatunk?- bólintottam, mire kézen fogott és elkezdett lépkedni az úton. Még soha sem mentünk nyilvánosan az utcán, főképp nem.. öhm, úgy hogy járunk. Várjunk csak, mi együtt vagyunk?
-Hahó!?- zökkentett ki Niall a magamba folytatott "beszélgetésből".
-Ja, bocsi, csak elgondolkoztam.- mosolyogtam rá, mire ő egy csókkal válaszolt. Mikor vége lett a mámorba ejtő puha ajkaival folytatott táncnak, azonnal kérdőre vontam.
-Niall, helyes nekünk az utcán nyíltan ezt..csinálni?
-Már miért ne lenne helyes? Hisz' a barátnőm vagy.
-De a sajtó a rajongók, tudod, amiről mindig annyit áradoztál.- adtam elő magam, mint ő szokta amikor belemélyed a mesélésbe.
-Héj, ne utánozz.- bökte meg az orrom. Ez olyan édi volt, kis gesztus, de tetszett.
-Hova is megyünk?- kérdeztem kis idő múlva.
-Majd meglátod!- kacsintott, óh jajj! Ezt többet ne csinálja, mert elolvadok.
Egy kis idő múlva a Directioner háznál voltunk.
-Mit keresünk mi itt?
-Kaját!- vigyorgott. Ch, na igen. Ő egy kaja gép, mármint olyan értelembe, hogy akármilyen mennyiségbe megesz minden félét. Értetlenül néztem rá, amire a válasz:
-Nyugi, egyedül vagyunk. És itt fogunk enni.- áhá, szóval nem étterembe megyünk.
-Gyere!- húzott a konyhába, ahol....
-Tádám!- ölelte át hátulról a derekamat. Ez... ez bámulatos! Ezt ő csinálta?
A földön rózsaszírmok hevertek, az asztal gyönyörűen megterítve, gyertyákkall díszítve. A konyha csak a gyertyák aprócska lángjaitól világíotott, mint egy mécses házikó. Gyönyörű volt! A szellő néha-néha a függönyt meglebegtette, az erkélynél, ami tárva nyitva volt, s onnan is csodás volt a kilátás.

[Zene]

-Ezt te csináltad?- döbbenten szólaltam meg.
-Igen!
-Nem túlzás első randinak? Túlságosan elkényeztetsz!- mosolyogva kuncogtam egyet és megpördültem a karjaiba, hogy csodás szemeibe nézhessek. Nyakát átöleltem apró, vékony karjaimmal, míg ő apró kis csókokat lehelt ajkaimra.
-Aki megérdemli, annak ez jár! És vess magadra, ha túlságosan is elfoglak kényeztetni, mert te tehetsz róla! Túlságosan is beléd szerettem!- a szavak hallatán lábaim megremegtek, szempilláim maguktól csukottak le, s ajkaim mintha önálló életre keltek volna, s csókolták meg az előttem álló fiút, akit percről-perce jobban szeretek! A csóknak a sütő csengője vetett véget, ezzel jelezve, hogy az a valami, ami benne bújik kész lett.
-Egy pillanat, ezt kiveszem, és ehetünk is.
~
A vacsora elképesztően finom volt, persze elárulta, hogy nem csak ő csinálta, hanem Harry segítségét is felhasználta. De mivel Harry nem volt itt ezért őt dícsértem agyon, hogy milyen fonom volt, és hogy nagyon köszönöm ezt a csodálatos estét. Miután beszélgettünk, úgy éreztem haza kéne már mennem.
-Niall hány óra lehet?- ásítottam. Ő csak felnevetett.
-Mindjárt megnézem.-vette elő telefonját. Én csak ásítoztam és ásítoztam.
- 5 Öt perc múlva éjfél.- szemeim kidülledtek, és ásításom abba is maradt. Felpattantam.
-Úr isten, nekem haza kell mennem, mert házi hárpiám megöl.-Niall jóízűen hahotázni kezdett. Mire mellkasba csaptam és mérgesen néztem rá.
-Niall, kérlek menjünk, mert tényleg álmos is vagyok.- nyűglődve vettem fel a cipőmet már az előszobába.
-Oké, induljunk.
Az úton nem sokat beszélgettünk, mert mind a ketten elfáradtunk.
-Még mindig olyan rossz otthon a helyzet?- kérdezett rá az otthoni bajokra. Mivel ő tudja, hiszen mindent elmondunk egymásnak.
-Aha, sőt rosszabb lett!- nem kérdezett többet, mert tudta, hogy nem szeretek erről fecsegni, így az út további része csendben tellett, míg Ni telefonja meg nem szólalt. Nem hallgatóztam, de annyit kivettem, hogy nagyon sok elfoglaltságuk lesz mostanában, egész JÖVŐ nyárig, hát ez szuper. És még a tánc akadémiát is el kell neki mondanom, hogy ha felvesznek nekem..... el kell költöznöm.
-Niall és ugye tudod, hogy az életem is a táncnak szenteltem és....- megint telefon csörgés, ahj!
-Bocs, egy pillanat!- újra a telefonba csevegett, és már meg is érkeztünk, mert visszafelé már autóval jöttünk. Kipattantunk épp akkor tedte le a telefonját.
-Öhm, akartál valamit mondani.- jött közelebb Niall. Épp kezdtem volna, de újabb telefonhívás. 
-Majd máskor.- legyintettem. Egy búcsúcsókot váltottunk és ő már furikázott is el az autóval. Jól éreztem magam egész este, de aggaszt ez a New York-ba költözős téma... Na, meg hogy megtudtam, hogy elfoglalt lesz.. lehet, hogy önzőség, de én csak.... magamnak akarom! Azt hiszem halálosan belé szerettem! És azt hiszem minden jól alakult idáig.. az első találkozás, az első lépések, az első csók, az első szerelem. És már az első randim is kipipálva.


~Azon a napon, amikor rád találtam,
egyedül voltam, senkire sem vágytam,
De te értem jöttél, s igazán szerettél!~



Hello guys!
Megjöttem a 4.-el is! :) Remélem jó lett, és hagytok magatok után nyomot! Nagyon örülnék. A rész talán most hosszabb is lett, de nem tudom, hogy mikor hozom a következőt, talán, ha 3 komizó lesz, akkor már holnap is. Csak tudjátok naponta nem fogom, ez is csak egy alaklom volt, mert megbetegedtem és itthon voltam, de holnaptól újra suli. :( De hozom amint tudom, el ne felejtsetek feliratkozni! ;)

Csók Xx
Hailey Sz. Malone