#3 rész

Hi! Megjöttem az új résszel. Igen, tudom, hogy előbb, sokkal előbb, de mivel írt Lucy, az első komizó, ezért egy kis lángot lobbantott fel bennem, hogy talán más is olvassa, és ha alakul a sztori, akkor a többiek is kommentezni fognak. Jöhet hideg-meleg, mint ahogy azt már mondtam, mert a hibáimból tanulok, de ha nem tudom meg, hogy nektek mi nem tetszik benne, akkor sajnos az ihletem is elszáll, és bizonytalan vagyok, hogy tetszik-e legalább pár embernek. Remélem megértetek, köszönöm! És jó olvasást! 

Millió puszika Xx

Hailey Sz. Malone

Az ő?

Niall puha, rózsaszín ajkait az enyéimre tapasztotta, de nem mozdult. Csukott szemmel ültünk egymás mellett, talán még egy tű se fért volna el köztünk, de ő amennyire lehetett, még közelebb jött. Arcomra tette kezeit, s ajkai finom csókokat hagyott számon. Nem tudtam mit csinálni... Niall bénázásomat észrevette, de nem is foglalkozott vele, ajkai táncra hívták az enyéimet, amit próbáltam viszonozni. Niall nyelve bejutást kért, de lefagytam. A fejembe kérdések cikáztak. Csak egy csók? Mit akar tőlem? Barátság extrákkal? Vagy szeret? Nem tudok ellenállni, és nem is akarok. Nem érdekel az a sok eszeveszett kérdés, csak egyet akarok, szeretni! Őt! Ajkaim szétnyíltak, és újból táncra hívtak övéi. A csókunk gyengéd, ám mégis tüzes volt, ezzel bennem a bátorság lángját felgyújtva. Vékony, gyönge kezemet tarkójára tettem, míg másikkal hajába túrtam, s láttam a meglepődöttséget arcán, de egyben a tetszését is kimutatva morgott. Hajába markoltam, s meghúztam, míg ő azzal válaszolt, hogy alsó ajkamba harapott óvatosan. Csókunk befejeztét a levegő hiánynak köszönhetjük, vagy inkább nem köszönhetjük.. Miért? Ahj, én még perceken, órákon, napokon, vagy akár egy örökké valóságig csókoltam volna. Egy mosolygós fiúra néztem vissza, tán' még soha sem láttam ilyen nagy vigyort.

-Niall, fontos bámulnod?- hajtottam le a fejem, és ujjaim tördelésébe meredtem, és néztem, mintha az olyan érdekes lenne.

-Igen! Tudod te, hogy mióta vártam erre a csókra? Vagy legalább arra, hogy tudjam, hogy viszonzott-e az érzésem?- emelte fel állam. Szóval minden igaz.

-Mióta?- csak ezt a hülye egy szócskát tudtam feltenni kérdésnek.

-Azóta, mióta megláttalak a parkunkban.- tűrt egy kósza tincsecskét a fülem mögé. Úristen, az már több, mint egy hónapja, talán már kettő is... Ekkor rájöttem, hogy talán és már akkor szerelmes lettem belé, mikor a Nando's-ba megláttam azokat a tenger kék szemeket... mintha csak a tenger hullámai sodortak volna el idáig.  

-Szóval, öhm... azt szeretném kérdezni, hogy el-e jönnél velem ma este egy randira? Tudom régi módi, meg..- áh, hagyja már abba, inkább közbe vágtam.

-Igen Niall! Nagyon szívesen, és szerintem nem régi módi, hanem  romantikus.- mosolyogtam el a pirulásom, hiszem, most azt mondtam, hogy jaj, de jó, imádok romantikázni egy randevún..de hiszen azt sem tudom, hogy kell ott viselkedni! Ez már legyen az én bajom, mi? 

-Örülök, akkor azt hiszem.. én megyek, mert még a srácokkal..izé..khm..szóval majd jövök érted..6-kor.- dadogott összevissza, szóval nem csak én vagyok ilyen, mondhatni  ezt félénkségnek? 

-Oké, akkor este.- motyogtam, nem túl elsietett a dolog? Bár már mindent tudunk egymásról, csak idáig barátként viszonyultunk egymáshoz, és most.. ó, végre. Szerelmes vagyok!

-Szia Hani!- mi van? Meg se csókol? Ilyenkor nem azt illik?

-Ki kísérsz?- óh, ja tényleg. Niall levette a fogasról a a kabátját és magára húzta gyorsan, aztán felém fordult és megcsókolt, lágyan és szerelmesen. Mi? Szerelmesen? Jézusom, hisz' én honnan tudnám, hogy belém-e szeretett már..

-Este.- ezzel a bejárati ajtó fölötti kis csilingelő ajtó dísz jelezte, hogy elment, de este randira visz! 

-Áááááááááá- adtam ki magamból és a nappali bőr garnitúrán elkezdtem ugrálni.

-Randim lesz! Randim lesz! Nem hiszem  el! Ááááá- sikítoztam, de talán kár volt előre örülni.

-Mit csinálsz te, normális vagy lányom? Tönkre teszed a drága új kanapét! Szállj le onnan, no meg a felhőkről is. Nem tudom minek örülsz de, fogd vissza magad és menj edzeni inkább.- vágta oda nekem az én drága édesanyám, köszönés nélkül! Kösz!

-Neked is szia, én ma nem megyek edzeni! Direkt itthon maradok.- duzzogtam és felfelé lépkedtem a csiga lépcsőn.

-Pedig addig se lennél láb alatt...- motyogtam anyám a konyha felől. Hogy, ez szíven vágott-e, hogy az anyám ilyet mondd? Nem! Egyáltalán nem, mert már megszoktam. 12 éves voltam, amikor oda vágta nekem, hogy meg se akart szűlni... Lehet, hogy jobb lett volna mind kettőnknek, de most, hogy szerelmes vagyok boldognak érzem magam, most először!  Igen, most úgy tűnhet, hogy azt hiszem a szerelem mindent pótol, de tudom, hogy nem. De hát egy pót anyát nem fogok örökbe fogadni, se az apám után nem fogok koslatni, hisz' anyám úgyis elrángatna tőle. Felesleges. A szobámba lévő franciaágyamra huppantam és a plafonra kezdtem mosolyogni.. Hogy miért pont a plafonra? Mert Niall-el egy közös képünk van oda ragasztva. Igen, pont mint a Felhők Fölött 3 Méterrel filmben, amikor Baby szobájának a plafonjára felragaszt egy motoros képet H. Csak ez az én esetembe kicsit máshogy történt.  Niall-el egy kedvenc közös képünket kinyomtattam nagyba és mivel az emberek nem szoktak sokat mások plafonjára bámulni, de én annál többet, ezért oda ragasztottam, hogy nehogy anyám felhozza "Keress magadnak egy gazdag embert, és költözz a villájába".. hát, kösz. Inkább megőszitelek, és vénasszony korodig kínozlak.. hahaha. Gonosz vagyok, mi? Nem, dehogy. Minnél előbb elakarok költözni, ezért is fogok a New Yorki Tánc Akadémiára menni, na persze, ha felvesznek. Bármelyik nap megkaphatom a levelet! De.. de mi lesz, ha Niall és én összejövünk, és el kell...mennem?! Ez csak most esett le.. hisz' akkor... á, ne is gondolj ilyenre! Hannah verd ki a fejedből és élvezd az első szerelmet! 

A nap további részében, csak lustálkodtam. Vagy az ágyamat nyomtam, vagy interneteztem. Lassan készülődnöm kéne, mert már 4 óra is múlott. De mibe kéne mennem? Ahj, most egy ujjab kérdés, amit meg kell válaszolnom saját magamnak. No, meg meg is kell valósítanom. Mivel egy randi, az randi, ezért egy csinosabb ruhát kéne találnom. A szekrényemből kidobáltam az ágyamra az esélye ruhákat, ami közül majd kiválogatom a megfelelő szettet. A vég eredmény megszületett. Egy virágos farmer mellény szerűségre esett a választásom, egy hozzá illő lenge combközépig érő kék szoknyával. A kettő részből álló ruhámat egy barna öv fogja össze. Ha már barna is van benne, akkor úgy döntöttem az új  barna magassarkú szandálomat veszem fel. Kiegészítő.. A fürdőmben elkezdtem keresgélni, de annyira összevissza van minden, hogy nehezen, de megtaláltam a megfelelő rózsaszínű kedvenc nyakláncomat, amihez már csak a rózsaszín kis táskám kell. A végeredmény igazán kitesz magáért! A sminkem csak egy kis egyszerű lett. Barna szemceruza, szempillaspirál, kis pirosító, amire nem hiszem, hogy nagy szükségem van, mert az megy magától, is de hát, ha már lányból vagyok. És nem utolsó sorban egy halán baba rózsaszínű szájfényt kentem fel ajkaimra. Mi kell még? Érzem, hogy kell még valami, de nem tudom, hogy mi. Atya úr isten! Dúda szó. Niall itt van, hú remélem az anyám elment már a szeretőjéhez. Áhá! A fülbevaló! Letrappoltam a lépcsőn, ami hangot adott mgaának, hisz' magassarkúba futkározni egy falépcsőn, nem épp a legcsöndesebb. Ujjabb csöngetés. 

-Egy pillanat és nyitom!- kiabáltam. A fülbevalóm ott volt, ahol gondoltam. Egy gyors mozdulattal tettem be szint úgy rózsaszínű rózsa formájú kis fülbevalómat és már szaladtam is ajtót nyitni. Leesett az állam....! Az ő?

"Felébredünk.

Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."