#0 Prológus

Kívánj valamit!

Hát, sziasztok drága olvasóim! :)

 Elérkeztünk a Prológushoz is. Remélem elnyeri tetszéseteket, de ez még csak a kezdet! ;) Ezután a történet már csak folyni fog, mint csapból a víz. Lesznek "idő eltolódások", ez alatt azt értem, hogy a történetet, még nem tudom hányadik rész után, de idő elteltével fogom írni, amikor már átlépünk az "alakulnak a dolgok" szisztémán. Amikor már tudni fogjátok, hogy mi is lesz a történetnek a "fő szisztémája". Ha, tetszik és szeretnétek velünk tartani, akkor kérlek iratkozz fel, és azonnal megtudod, hogy mikor jön az új rész. Kommenteket is szívesen fogadok, jöhet meleg-hideg. Tetszéseteket, vagy nem tetszéseteket valahogy adjátok tudtomra, előre is köszönöm!

Millió puszi Xx

Hailey Sz. Malone

~Hannah~

A magam történetét író ember vagyok. Egy ember, egy lány, aki önmaga és nem egy másolat. Belőlem nincs több. 19 éves vagyok, de ebből 9 évet apa nélkül nőttem fel, az anyám miatt! Még csak 10 éves voltam, akkor még nem tudtam felfogni, hogy miért váltak el. Az anyám azt mondta: -Férjhez mentem, nem cselédnek! Hazugság. Az anyám örök életében egy pasizós nő volt, mint, ahogy most is. Apámat csak azért hagyta el, mert már "új példányra" vágyott. Csak pár évvel később fogtam fel mind ezt, addig tévedésben éltem. Nem király az apám, se anyám királyné. És én se vagyok hercegnő, de békakirályfim sincs. De tudjátok..nem is vágyok mind erre, csak egy boldog életre! Az életem a tánc, abban rejlik minden boldogságom.  Kiskorom óta balettozok, de a modern tánc is közel áll a szívemhez. Ezért is jelentkeztem idén a New York-i táncakadémiára. A nyári szünet elkezdődött, így a levelet augusztus felé fogom megkapni. Istenem, mit meg nem adnék, hogy felvegyenek és elköltözhessek a pörgés városába, New York-ba. Imádom Londont, de én még nagyobb pörgésre vágyok, egy dupla szaltós pörgésre..! 

~1 héttel később~

Az edzéseim már nagyban folynak. A magán tánc tanárom egész nyáron is foglalkozni fog velem, ami nem kis munkával jár, de meg tudom csinálni! Mivel ezen a héten épp nem fogyó kúrázok, ezért rászedtem saját magamat, hogy most tele tömöm magamat, s már tudom is, hogy hol. Nando's. Imádom, régen apukámmal minden nap szinte eljöttem, de az már régen volt. Most jó ha, háromszor egy évben eljövök ide enni. Oda érve, láttam, hogy rengetegen vannak, és ez a rengeteg ember nem a déli menü miatt, hanem a  One Direction fiúk miatt jöttek ide. Hát, igen. Velük élek egy városban, de nem vagyok a rajongójuk, mert én a zenéjüket szeretem, és nem a fiúkat, mint egy-két "Directioner".  Nem viszem túlzásba a rsjongást, se idpm, se energiám nincs, amikor végzek a tánccal. Meg kell hagyni döglesztően néznek ki, de egyes emberek túlzásba viszik a rajongásnak mondható "dolgokat". Voltam koncerten, de amiket ott műveltek...azóta egyen sem voltam, mert féltem, hogy a tömör-nyomorban fogok meghalni. Melltartókat, óvszereket, tamponokat dobáltak a színpadra a lányok.. Tátott szájjal álltam végig a koncertet. Míg a gondolataimba merülve figyeltem a 1D-t és fanjaikat, észre se vettem, hogy sorra kerültem. El daráltam az előttem álló fiatal kiszolgáló lánynak a rendelésemet, és újra a fiúkra néztem. Véletlen a tekintetem összegabalyodott Niall-ével és csak azt vettem észre, hogy percek óta egymás szemébe tengődünk és a kiszolgáló lány mondja a kifizetendő árat. Fejemet a pult irányába fordítottam és pirulva fizettem ki. Úgy gondoltam inkább útközben eszem meg, mert még megsüketülnék a rajongóktól, na meg az a kék szem.. Úr isten, miket beszélek?! Szinte elvesztem azokba a tengerkék szemeibe..kár, hogy ő csak valószínűleg azért nézett, mert állni akarta a bámulásomat. Érdekes érzés kerített hatalmába, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi.. 

~

Állításom szerint 7 óra felé járhatott az idő, amikor csak fogtam magam és a kedvenc szökőkutamhoz vettem az irányt. Anyának csak annyit mondtam:

-Majd jövök. Ne várj hamar!  Nem sokat foglalkozik vele, hogy hova, mikor megyek, hisz 19 éves vagyok, tudja, hogy ha akarná se mondhatná meg nekem, hogy hova megyek. A szökőkútnál nem voltam egyedül, mert az egyik padon egy napszemüveges, kapucnis férfi, vagy fiú ült. Nem tudtam eldönteni, hisz semmit sem láttam arcából. De egy dolgot furcsálltam, sötétedett, a nap már rég nem sütött és ő napszemüvegben ül egymaga. Ismét bedobtam egy érmét a vízbe, amit minden alkalommal megteszek, ha ide jövök.  Még nagymamám mesélte, hogy, ha bedobok egy érmét és kívánok, az teljesülni fog. Ezt most is így csináltam, de ez idáig még soha sem sikerült. Mindig a tánccal kapcsolatosan kívántam, de ma másképp cselekedtem, és azt kívántam, hogy....... Ha teljesül elmondom. :) A fiúval szembe lévő padon foglaltam helyet és az égboltot kezdtem el nézni, hol a csillagok már gyülekeztek. Gyönyörű! A nap már lement, a csillagok világítottak, olyan volt, mint egy álom világ..meseszép. Lassacskán fél órája ülhettem ott, amikor elterültem a padon, és úgy kezdtem kémlelni az égboltot, amin már a hold is megjelent. Egy hulló csillag szállt az égen.

-Kívánj valamit!- egy bársonyos, ám mégis férfias hangot hallottam meg. A velem szembe lévő padon, ülő fiúra néztem, aki napszemüvegét levéve mosolygott rám kedvesen. Kívántam még egy fontos dolgot, ami szintúgy titok, mert, ha elmondom nem teljesül. Felültem és a fiú arcát kezdtem el bámulni. Valahonnan ismerős volt, ám túl sötét volt, így nem láttam jól. A bámulásomat ő is észre vette, tekintetét rám szegezte, és én elvesztem tengerkék szemeibe...Niall. Kis idő múlva megráztam a fejem, és bocsánatot kértem.

-Öhm..bocsi, csak elbambultam és..és te N..Niall Horan vagy?- kérdeztem elképedve, hisz akkor is egy sztár.

-Úhh..szóval felismertél?- hajtotta le a fejét. -Rajongó?-kérdezte és újra arcomat kémlelte.

-Nem. vagyis.. izé, szóval szeretem a zenéiteket, de nem vagyok egy sikítozó fan.- mosolyogtam rá megnyugtatóan, mire ő fülig érő szájjal kezdeményezte a beszélgetésünk folytatását.

-Az jó! Nem szeretem, ha túl hangosak.- felnevettünk, hisz ez lehetetlen, mert a koncerten csak úgy üvöltenek.

-Na, nem mint ha, nem szeretném őket, mert imádom, hogy ilyen..ilyen..- megakadt.

-Szeretett teljesek és bátorítóak?- kérdeztem.

-Igen, sőt annál még többek. Nekik köszönhetjük a bandát.- mire csak bólintással értettem egyet vele.

- És téged, hogy hívnak?

-Hannah. Hannah Parker.- mosolyogtam rá. Felállt mellém ült és úgy folytattuk tovább a beszélgetést. Értelmes, kedves fiú. Túl kedves, ez az én bajom. Aznap este rengeteget beszéltünk, késő estéig, szinte minden szóba jött, kivéve a híres életét, arról nem szeretett volna beszélni. De tudtam ez után soha többé nem látom őt, úgy, mint azon az estén. Mint egy normális fiút, aki ráér beszélgetni, és a csillagokat pásztázni egy vad idegen lánnyal. Akkor úgy éreztem magam, mint hamupipőke..de ez csak egy mese történet, az enyém meg az élet. De lehet, hogy tévedtem?!

(( Komizz ))

Ha nem tetszik a helyzet, nyisd ki a szád,

Ha hatsz a világra, visszahat rád,

Ha mondanod kell, mondd,

Ha kell, hát kérd, 

Állj ki magadért! :) 

Hailey Sz. Malone