#1 rész

Azt hiszem szerelmes vagyok...

~2 héttel később~

Niall az este elkérte a telefon számomat, igen Niall Horan. Nem, nem a sztár, hanem a sima átlagos Niall. Nem tudok rá úgy tekinteni, mint egy sztárra, hisz' még nyilvános helyen nem jelentünk meg, de azóta többször is találkozgatunk. Vagy a parkunkba, vagy nála, ahol nincsenek paparazzók, se a többi fiú, és rajongók se. "Hogy miért mondom azt, hogy a parkunkban"? Azért, mert elmesélte, hogy mit jelent neki ez a hely. A szabadságot, egyedül létet, és már a közös "búvóhelyünket", hisz' itt senki sem ismeri fel, mert nincsenek a park e oldalán, sétáló vagy szaladgáló, sürgő-forgó emberek. Ez egy csendes, elhagyatott kis része a parknak. Tudja, hogy nekem mint jelent, így eldöntöttük, hogy ez csak a mi kis parkunk! Imádom, hogy nem olyan "sztáros" énje van, hanem önmagam. A színpadon és az életben is egyaránt. Napi szinten találkozunk, de épp, hogy csak pár percekre, max 1 órácskára. Azt kezdem észre venni, hogy....hiányzik. Magamnak is nehéz bevallani, de beleszerettem! Fura mód, hisz' még soha sem voltam szerelmes, de tudom, hogy ez most az az érzés, amit szerelemnek neveznek. Hiányzik, ő, az illata, a mosolya, egy apró gesztusa, az ölelése, a bíztatása, az, hogy beszélgessünk... ő. Ő maga hiányzik, minden kis porcikájával együtt. Szükségem van rá. Mint egy drog, olyan a szerelem. Szükséged van rá minden mozdulatba, lépésbe, mosolyba, és a szíved zakatolásába, hogy nehogy leállni készüljön... De honnan kéne tudnom, hogy ő is így érez-e?! Annyi a megválaszolatlan kérdés, de félek feltenni, mert mi van akkor, ha nem tetszene a válasz?! A táncpaketten üldögélve gondolkozok, mind ezen, de nem tudom, hogy mit kéne tennem! Ajtócsapódásra kapom fel a fejem.

-Szia Hani! Bemelegítettél már?- lép be a tánctanárom.

-Szia. Nem, még nem.

-Akkor mire vársz? Pattanj fel onnan és indulhat a show!- kacsint és az öltözőbe megy. Bár nekem is ilyen jó kedvem lehetne...

Balett cipőmet megigazítva tápászkodok fel a földről. A bemelegítést el végeztével jöhet a komolyabb része, amihez nagy erő, önbizalom, odafigyelés és elszántság kell, ami nekem ma nincs. Egy csöpp se. 

-Oké, Hani. Kezdjük, én számolok, de figyelj oda! Alap állásba állok. Fejet fel, jobb kéz fel, bal kéz le, jobb láb spiccel, bal láb hátul.

-Egy, kettő, három..-számol a tanár, de én elbénázom.

-A francba..-sziszegem a fogam között.

-Oké, előröl. Figyelj oda jobban. Mehet! Egy, kettő... Oké, most forgás, és ugrás!

Megint elhibázom.

-Hannah, hol marad az ugrás?! Gyerünk, ne gondolkozz, csak csináld!  Kész, ennyi. Kihagytam újra az ugrást...

-Hani, mi van veled? Máskor egy hibát sem vétesz, ez meg ma már a negyedik!- csodálkozik a tanárom, de igaza van, hiszen soha sem szoktam hibázni,de most... Egyszerűen nem tudok oda figyelni, máson zakatolnak az agykerekeim..! Lekuporodok a sarokba, és térdeimre borulva rágom magam, és várom a leszidást, hogy így soha sem fog menni a tánc akadémia..  De nem jön egy hang sem. Lekuporodik mellém, és felém fordul, mire felnézek, de csak egy biztató, mosolygó nőt látok. Önszidásba akarnék kezdeni, de mintha a gondolataimba látnak, és előbb szól, mint én.

-Nem kell önszidásba, és önsanyargatásba kezdened! Mindenkinek lehet rossz napja. Valami bánt, vagy netán rosszul érzed magad? Ahj, most mondjam el neki, hogy szerelmes vagyok? 

-Én.. ahj, azt hiszem szerelemes vagyok!- hajtom le szégyenkezve a fejemet. Kuncogást vélek felfedezni magam mellet, mire felkapom a fejem és értetlenül nézek rá. Mi olyan vicces ezen?!

-Te azért vagy szomorú, és elkeseredett, mert szerelmes vagy? Jajj, kicsi lány ne butáskodj, hisz' a szerelem az egyik legjobb dolog a világon!- mosolyog, és átkarol az egyik kezével.

-De ez nem olyan egyszerű! Nem tudom, hogy viszonzott, vagy viszonzatlan ez az érzésem, Sőt, azt sem tudom, hogy mit kéne tennem, még soha nem voltam szerelmes!- fakadok ki teljesen és egy könnycsepp hullik ki a szemem, ezzel díszes sminkemet elmossa. Tanárnőm szájáról rögtön legördül az a széles mosoly..hát, igen. Ilyen az én mázlim.

-Tudod, az ilyenekről már beszéltünk, és mindig csak egy tanácsot tudtam adni, de az tudom, hogy nem használ, csak árt..- mondja és egy zsepit nyújt felém. Igen, ő tudja, az én bajomat. Minden lány az édesanyjával beszéli meg az ilyen problémáit, ügyeit. És tőle kér tanácsot, de mint én, a tanárom is tudja, hogy anyámtól nagy hülyeség lenne ilyen téren tanácsot kérni. Az lenne az első kérdése, hogy gazdag-e? Vagy, hogy helyes? Ugye magasabb, mint te? Nem baj, hogy idősebb, csak legyen sok pénze. Ez lenne anyám egyetlen tanácsa.. De ugyan már, tőle kérjek tanácsot, akinek már kettő férje volt?!  Kösz, inkább kihagyom. Majd lesz ami lesz. Csak egyet szeretnék megtudni, hogy Niall mit érez irántam. Jézusom, és mi van akkor, ha szemembe nevet, és azt mondja, hogy csak barátként tekint rám?! Halt már bele valaki szerelmi csalódásba? Utána nézek az interneten, de kétlem, szóval én leszek az első ilyen szerencsétlen ember! 

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél! 

Komizz, és iratkozz fel, ha tetszik a blog! Köszönöm! Puszi Xx

Hailey Sz. Malone